felnőttek

Gyermektelen házaspárokkal folytatott beszélgetések alkalmával közel hét éves tapasztalatot szereztem a párkapcsolati dinamikáról.  Az organikus háttér hiánya esetén fennálló állapot egyéni és családi dinamikai hátterét vizsgálva gyakran válaszokat kaptunk a miértekre. Az örökbefogadás egy végső megoldása a szülővé válás folyamatának. Az első lépés mindenféleképpen az egyén, illetve a párkapcsolat „működésének” megértése. Ehhez mindenféleképpen szakmai „vezetés” szükséges.

A szülői attitűdöt, reagálásokat, sztereotíp megnyilvánulásokat legtöbbször önkéntelenül, szüleinktõl „hozzuk”, még akkor is, ha tudatosan másként szeretnénk közelíteni gyermekükhöz. A szülővé válással partnerkapcsolatunk is megváltozik, módosul. A korábbi nõi-férfi szerepek mellett megjelenik az anya-apa szerep is, s gyakran párunk olyan tulajdonságaival, reakcióival találjuk szembe magunkat, melyeket korábban nem is gondoltuk volna róla. Ezek az „újdonságok” erõsíthetik, de gyöngíthetik is a párkapcsolatot, ami természetesen kihat a szülői szerepben való megfelelés élményére s magára a gyermek érzelmi reakcióira is, ami különböző magatartásprobléma (hiszti, dac, stb.), testi (akaratlan izommozgás; vizelet-, széklettartási probléma; hasfájás, stb.) tüneteket hozhat felszínre náluk. Ilyen esetekben felmerülhet a szakmai segítés igénye.

Ebből kifolyólag a már folyamatosan működõ egyéni tanácsadás mellett Szülő Klub beindítását tervezem, melyen a kötetlen beszélgetésen túl a gyermekneveléssel kapcsolatos előadással szeretném az érdeklődők pszichológiai ismereteit gazdagítani. Az előadások témája átöleli a gyermekvárástól a „kirepülésig” tartó idõszakot, a hangsúlyt azonban a 0-6 éves korra, a személyiség megalapozásának korára teszem.  A témákkal kapcsolatos ötleteiket, javaslataikat várom e-mail címemre – pszichoharis@gmail.com (Arról, hogy mi történt eddig a Szülői Klubban itt olvashat bővebben!)

A családi életciklusok mindegyik lépcsőfoka  (pl. első gyermek megszületése, óvodás lesz gyermekünk, kamasz lett gyermekünk, stb.) egy-egy krízist jelent a család életében.  Legtöbbször maguktól megoldódnak a problémák, ha képesek vagyunk konstruktívan szembenézni velük, bizonyos esetekben azonban, ha e krízis „kezeletlenül” marad, a család széthullásához vezethet.

Keressen fel, ha:

  • nem tud megbirkózni az adott életciklus nehézségeivel
  • úgy érzi, a gyermeknevelésben zsákutcába jutott
  • nem egyedül él, de mégis magányosnak érzi magát
  • keresi a helyét (a családban, a munkahelyen, az életben

 

Várandóság

Terhesség?

Több szóval is ki tudjuk fejezni, ha bővül a család, ha megfogant egy kis jövevény. Azt mondjuk, hogy a kismama várandós, gyermekáldásnak örvend, állapotos, áldott állapotban van. Ugye mennyivel másképpen hangzanak e kifejezések, mint az, hogy terhes? Pedig legtöbbször ezt a szót használjuk. Valóban terhes a várandóság?

Hú!

Amikor egy nő és egy férfi kapcsolatának gyümölcseként elindul egy picinyke élet, bármennyire is áhította a pár, először a csodálkozás, a döbbenet lesz úrrá rajtuk.  Kérdések sokasága merül fel: valóban megfogant? miben fog változni az életünk? biztosítani tudjuk-e számára mindazt, ami a fejlődéséhez szükséges? hogyan kell élnem, hogy egészséges legyen? fiú vagy lány lesz? és még sorolhatnánk……

Folytonosság

Akár öröm, akár kétely merül fel e téren, már az első perctől tartsunk szem előtt: a fogantatástól elindult egy folyamat, s nagymértékben tőlünk függ - attól hogy milyen lelki, fizikális közeget biztosítunk az embrió/ a magzat számára – örömteli lesz-e a várandóság, a szülés. A magzat-anya kapcsolattal foglalkozó legújabb pszichológiai szakirodalmak hangsúlyozzák a magzat önálló lényként való értelmezését, mely szerint az anya, mint „jó kertész” az optimális feltételek megadásával biztosítja magzatának fejlődését, s ő ennek mérten formálódik. A magzat reagál a pozitív élményekre: a nyugalomra, a simogatásra, a zenére, a belső hangra, ahogy szól hozzá az anya, magára a gondolatra, az érzelemre, ahogy viszonyul hozzá. Nem beszélve a lelki köldökzsinórról, ami egy életen át végig kíséri az anya-gyermek kapcsolatot. Hol kezdődik mindez?

A múlt szerepe

Az anya múltjában, élettörténetében. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a magzat érzékeli az anya által át/megélt aktuális feszültségeket ugyanúgy, mint a korábbi feldolgozatlan traumák (vetélések, veszteségek) okozta szorongást. Ezért elengedetlen, hogy olyan eszközök birtokában legyen a kismama (pl. relaxáció), melyek csökkenthetik a negatív érzésekből fakadó nem kívánatos fiziológiai következmények kialakulását a magzatnál.

Kispapák

De ne feledkezzünk meg a kispapákról sem. Az ő múltjuk hasonlóan fontos, hiszen meghatározza az apasággal, a gyermekvállalással kapcsolatos érzelmeiket, hozzáállásukat. Időnként olyan váratlan pszichés reakciókat aktualizálhat, válthat ki bennük a gyermekáldás, melynek eredetét - számukra - homály fedi.

Tesók

            Általában az első gyermek várásánál többször, jobban aggódunk. Reakcióink is ennek megfelelőek (leesett cumi esete). S mi a helyzet az idősebb testvéreknél? Kell, hogy szeressék a jövevényt?

Szükségletekről

            A gyermek megszületésével legtöbb esetben beüt a krach. A család minden tagjánál tombolnak a kielégítetlen szükségletek: a nem alvás, az elszigetelődés, a férfiak egyre nagyobb munkavállalási kényszere az anyagi háttér megteremtése érdekében, és még sorolhatnám. Az elvárások megfogalmazása, a jó munkaszervezés, a segítők aktivizálása megoldást nyújthat.

Mi a megoldás?

A várandós házaspárok felkészítése pszichológiai konzultáció, tanácsadás révén.  

 

Örökbefogadás témában itt és itt olvashat bővebben!