A lecsengésről

csepp

További gondolatok:

 

A gyermek megszületése nagy öröm a házaspár számára, bár nehéz összeilleszteni a korábbi életvitellel, életmóddal. Aki teljesen ráhangolódik a kis jövevényre életének első hónapjaiban, az a szülő teljes mértékben figyelembe veszi a baba napi ritmusát, s átmenetileg illeszti saját igényeit gyermeke szükségleteihez. Ilyen esetben tapasztalhatjuk, hogy szinte óra pontosságra bejósolható, mikor szenderül álomra a kicsi.

Vannak dinamikusabb anyukák, akiknek nehéz feladniuk a pörgést, az úton levést, s folyamatosan szervezkednek (munka, bevásárlás) háttérbe szorítva gyermekük igényeit. Gyakran látni későn este bevásárlóközpontokban szülőket pici babával, kisgyermekkel vásárolni. Holott elengedhetetlen a rendszeresség, a megszokottság, a napi ritmus a gyermek számára. Biztonságot, kiszámíthatóságot jelent mindez. Az önállóan járni, szaladni tudó gyermek amúgy is fel van pörögve - hiszen oly sok minden felfedezésre vár -, mintha sajnálná az időt az alvásra, hogy lemarad valamiről (mint az anyu, vagy az apu), s nehezen alszik el délután is, este is.

Biztosan ismerős az érzés, amikor már alig várjuk, hogy elaludjon a gyerek, hogy végre tudjunk főzni, mosogatni, rendet rakni, esetleg face-bookozni és még sorolhatnám. S az a fránya gyerek nem alszik! Hát persze, hiszen átveszi a feszültségünket. A láthatatlan hullámok vibrálnak.

Alvás, elalvás szempontjából tehát két nagyon fontos tényező emelendő ki:

  • a rendszeresség és
  • a lecsengés, az elcsendesedés.

Ezekben segít kicsinek - nagynak, gyereknek - felnőttnek egyaránt a zene, idősebb gyermekeknél a mese – amit anya vagy apa mond, s nem a „gép” (számítógép, televízió).

 

A lecsendesedéssel eleve valami baj van mostanában. Egyszerűen nem tudnak a gyerekek várni, türelmesen kivárni.  Mi felnőttek rontjuk el….. Azért, hogy ne nyafogjon, s ne unatkozzon, odaadjuk már a 3 évesnek is a telefonunkat. Lehet, hogy egyszerűen csak beszélgetni kellene vele? Figyelmét a külvilágra, az emberekre vagy a közös programra terelni?